Amit tudok, szeretnék hozzátenni, hogy a hétköznapok túlélését megélt életté formáljuk, hogy magunkra és egymásra is felelősebb, biztonságos és kölcsönösen szeretetteljes kapcsolatokban éljünk.
Az első pályaválasztásom, kibontakozásának sorrendjében: közgazdász diploma, bankszakma, többnyire külföldi, vállalati ügyfelek, majd – pár év megszakítás után – üzleti (IT) projektek. Ami a 15+ év alatt fix pont maradt: átszövik őket az emberi kapcsolatok.
A life- és business coach képzést (2019) követő egyéni folyamatok, és önkéntességgel indult csoport-facilitálás (2020) mellett projekt vezetőként dolgozom.
A University of Pennsylvania “Resilience Skills in a Time of Uncertainty” kurzusán kezdtem beleásni magam a “lelki” rugalmasság témájába. A fizikai részünkkel való kapcsolatunkat -, amit egy egyéni folyamat támogatásához is fontosnak tartok -, egy fitness edzői (2013), majd egy 200H jógatanári képzéssel (2021) alapoztam, ahol a meditáció és a légzésgyakorlatok is hangsúlyt kaptak.
Jelenleg a Dr. Bessel van der Kork által fémjelzett “Traumatic Stress Studies Certification” programban képződöm a krónikus stressz hatásairól és támogatásukról (EMDR, polivagális elmélet, stb.). Várható végzés: 2025. július.
A csoport-facilitálás Büky Dorka révén talált meg. Közös érdeklődésünk, a reziliencia témájában, Feldmár Andrással indított online tanulócsoportjában kezdtem inaskodni 2020-ban. 2021. októberében vettem át a csoportokat. Idővel az énképviseleti, kommunikációs tematika is közel került hozzám. Különösen a kommunikációt megelőző érzelmi igazságunk és, hogy mi teszi lehetővé, hogy önazonosan és éretten tudjunk kapcsolódni a szavainkkal. (Dorkát elvesztettük 2022-ben, a csoportok révén visszük tovább a szakmai örökségét.)
András szavakat adott számos megélésnek, ami bennem is érett: szabadságról, az emberi kapcsolatok etikájáról, bátorságról – értékekről, amik túlmutatnak a pszichológián. Az első években csoportos- és egyéni szupervízióban támogatta a munkám.
Válaszvonalat húzott az életemben, hogy 4 éven belül 3 szeretett és meghatározó nőt vesztettem el. Először a legfontosabbat, az édesanyámat 2018-ban, agydaganatban, amit hosszú otthonápolás is megelőzőtt. A reziliencia, a poszttraumás megküzdés témájához ez az időszak hozott közelebb. Ezt az időszakot követően testi szinten jelentkező és fokozódó stressztüneteim vezetettek el a már 7. éve (2018. óta) tartó tanuláshoz és kísérletezéshez mindarról, ami segít túlélésből életté formálni a napjainkat. A kommunikációs készségeimet például -, ami korábban az erősségem volt – rendszeresen tapasztalt lefagyásokból, idegrendszeri reakciókból tanultam újra. Az érdeklődésem a pszichológia, az önismeret iránt tizenéves korom óta kísér.
Amik leginkább feltöltenek: olvasás- és könyvgyűjtés, gasztro-felfedezések, túrázás, utazás, az emberi kapcsolódás & működés, és újabban az írás.
